5 ok, miért ne foglalkozzunk a jelekkel

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

A pókerrel csak ismerkedők egyik leggyakoribb tévhite, hogy a játék fontos eleme az árulkodó jelek megfigyelése. Valójában aligha hasznosak.

Árulkodó jelek alatt, általában ellenfeleink testbeszédéből, mimikájából, és egyéb az asztalnál végzett, elsősorban nem a játékhoz kötődő viselkedéséből leszűrhető információhordozókat értjük.


Nehezen megfigyelhető


Sokan azt hiszik a játékosok légzése, a kezük mozgása, testtartása, illetve szavaik legalább olyan jelentőséggel bírhatnak számunkra, mint mondjuk hozzávetőleges indulóstratégiájuk vagy hívásmintájuk megfigyelése. Hogy egy szépen leleplezett blöff mögött általában egy-egy elkapott mozdulat, és nem a következetlen akciók sorozata áll.

De elég elolvasnunk Mike Caro vagy Joe Navarro pókerrel és jelekkel kapcsolatos munkáit és néhány session erejéig komoly hangsúlyt fektetnünk az ott leírtakra, hogy belássuk, az árulkodó jelek kutatása túlértékelt terület a pókerirodalomban.

Dan Harrington és Mason Malmuth - szintén jeles szakírók - azonban több elemzésükben is rámutatnak, miért nem hatékony hívásminták helyett (vagy mellett) inkább jelekkel törődnünk a pókerasztalnál:


1. Véletlenszerűség

Árulkodó jelet keresni könnyű feladat, ha akarjuk minden keresztbe tett láb, megnyalt szájszél, és doboló ujj potenciális információforrás lehet, a legtöbbjüknek azonban semmi köze az asztalon folyó játékhoz.

A partiban épp nem lévő ellenfeleink ugyanígy "kiadják ezeket a jeleket", mint akcióban lévő társaik, ha pedig néha mégis elkapnánk valami oda nem illőt, a legtöbbször nehéz lesz jelentést (konkrét lapokat) és hasznosságot (konkrét lapok az adott szituációban) társítanunk hozzá.



2. Valódiság

Ha ellenfeleink úgy érzik, figyeljük őket, vagy csak hasonló jelentőséget tulajdonítanak az árulkodó jeleknek, mint mi magunk, gyakran megpróbálhatják leplezni saját kezük erejét. A megtévesztésként eljátszott jelek ugyan könnyen felismerhetők, de továbbra sem bírnak konkrét jelentéssel.

Ha valaki eljátssza, hogy remeg a keze, abból például mire következtetünk? A remegő kéz ugyanis - attól függ, ki milyen környezetben találkozik vele - egyes szerzők szerint az erő, míg mások szerint a gyengeség jele. Nem elég tehát, hogy a valódi, gyakran még a kifejezetten megtévesztésre szánt jelek sem lesznek kellően egyértelműek.


3. Gazdaságosság

Egy átlagos teljes asztalon mindenkit a fenti módon szemmel tartani, majd elraktározni a vele kapcsolatos félinformációkat, azzal együtt, hogy igyekszünk szituációt (ellenfeleket, pozíciót, hívásmintát, stb.) kapcsolni számos tézisünkhöz, kimerítő feladat.


Nehezen társíthatunk konkrét jelentést hozzá



De még, ha lenne is energiánk és memóriánk megtenni mindezt, akkor sem biztos, hogy jobban megérné, mint a 100 százalékos biztonsággal és egyszerűséggel követhető betting pattern hangsúlyosabb nyomon követése. Ezek ugyanis időről-időre, más ellenfelekkel kapcsolatban is felhasználható típusos információk, míg az árulkodó jelek, jellemzően csak egy adott személyhez köthető feltevések.


4. Hasznosság

Mivel a jelek egy adott emberrel kapcsolatosak, ezeket kizárólag vele kapcsolatban, és csak a korábban megfigyelthez hasonló szituációkban tudjuk felhasználni. Egy ellenféllel szemben egy átlagos készpénzes játékban, jellemzően 2-4 partiban veszünk részt óránként, és ebből jó, ha egy tovább tart a hívás-tartás-passz-folytatólagos emelés-dobás mintánál.

És az az egy sem valószínű, hogy hasonló pozícióból, és hasonló körülmények között zajlik, mint, amire megfigyelésünk alapul. Egyszerűbben: az árulkodó jelek személyes, nehezen tipizálható jellege miatt, ezek hasznossága elmarad a könnyen sablonosítható hívásmintákkal szemben.


5. Jelentés

Tegyük fel azonban, hogy a fentiek ellenére is épp minden jól alakul számunkra! Megfigyelünk egy jelet ellenfelünkön. Ismerjük a lapjait, látjuk, hogy valid kezet mutat be. Újból megfigyeljük és megerősítjük magunkban, hogy jellel van dolgunk.

Szerencsénkre partiba keveredünk ellene, ráadásul pont a korábbiakhoz hasonló szituációban, és észleljük a jelet. Remek flopot kapunk, erős kezünk alakul ki, ezért örülünk, hogy ellenfelünk is jónak mutatkozik, bátran hívunk, hiszen tudjuk, hogy jó eséllyel kifizet minket.

Ahogy haladunk előre a partiban, azonban úgy tűnik ő még a miénknél is jobb kezet reprenzentál, mi pedig nem igazán tudjuk mi tévők legyünk, hiszen nem a lehető legjobb kombinációval ülünk, de nem is szívesen dobnánk, jelünk pedig mindössze arra figyelmeztet minket, ő tuti nyerőnek hiszi magát.

Ha a hívásmintát figyelnénk a flop előtt, és a leérkező közös lapok tükrében, könnyedén következtethetnénk rá, hogy mi segítette, mitől nem félt, mivel nem foglalkozott, és esetleg hol torpant meg, nem kérve a veszélyes asztalon a felesleges valuebetből.

Ezeket az egyébként jóval valódibb és egyáltalán nem véletlenszerű (a hívásokat nem lehet leplezni) információkat kevesebb erőfeszítéssel, gazdaságosabban tudtuk volna megfigyelni, és, mint látható még a biztos, leleplezett jelnél is hasznosabb tudást jelentettek volna számunkra.

Fölesleges-e ezek szerint az árulkodó jelekkel foglalkoznunk? A válasz természetesen: nem. De érdemes mindig szem előtt tartanunk Mason Malmuth tézisét: A jelek akkor, és csak akkor hasznosak, ha azok alapján meg tudjuk hozni a helyes döntést, akkor, amikor máskülönben 100 százalékban hibásan döntenénk. Más szavakkal: nagyon ritkán.

DeluxePóker a Facebook-on

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Értékelje a cikket:

Korábbi cikkek

Hozzászólások - 0 hozzászólás

Szóljon hozzá:

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma?

Hozzászólások - 0 hozzászólás