Adásban a WSOP, Mizrachi mákol

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Oppenheim megérdemelte volna, de a szerencse Mizrachi mellé állt. Remek partik, drámai történetek, és újabb legendák a 2010-es WSOP közvetítésében.

A póker világát közelről figyelők a WSOP végére már pontosan tudják a versenysorozat eredményeit, és ismerik a fontosabb tornák legjobb leosztásait is. A legtöbb pókerbarát számára azonban csak ilyenkor, a szokásos ESPN-közvetítésekkel kezdődik a világbajnokság.


Michael Mizrachi és David Oppenheim a döntő asztalnál



A 2010-es szezon az 50 ezres The Player's Championship-pel indult, és bár tavaly az ESPN kihagyta a H.O.R.S.E döntő asztalát, idén nem feledkezett el a legnagyobb presztízsű eventről, igazi sztráparádéval indul hát az idei közvetítéssorozat.

Ne lepődjünk meg azonban, ha az eredetileg 8 játéknemben meghirdetett tornán, csak 2-2 lapot látunk a képernyőn, ugyanis éppen a nehezen követhető kevert játékok miatt döntött úgy a szervezőbizottság, a médiafigyelem kedvéért No Limit Hold'em finálévá alakítják a torna döntő asztalát.

Én személy szerint szívesebben néztem volna egy a 2007-eshez vagy 2008-ashoz hasonló mixed-game döntőt, de ilyen kaliberű játékosokkal egy sima no limit fináléra sem panaszkodhatunk.

A magas beülő, és az igencsak tudásigényes fegyvernemek miatt persze, nincs mit csodálkozni azon, mennyi ismerős névvel találkozunk a végső megmérettetésben. A világbajnokságokon évek óta a pontverseny elején végző John Juanda, a világ legnagyobb tétű készpénzes játékainak réme, David Oppenheim, és a 2010-es évben feltámadó Mizrachi-fivérek is asztalhoz ülnek a döntőben.

Ők egyébként a harmadik testvérpáros a WSOP-k történetében, Annie Duke és Howard Lederer, valamint a Boatman-ék után, akik hasonló teljesítménnyel büszkélkedhetnek.


Van, aki jobban megérdemelte?

Nem szeretném különösebb fordulatokat elárulni azok számára, akik most találkoznak először a legjobb leosztásokkal, de annyit el kell mondanunk, ezen a döntőn nem a legjobb játékos nyert. Mizrachi elképesztően ügyes profi, a világ egyik legjobb tournament játékosa, remek szériát is fogott ki, a Novemberi Kilencek közé is odaért, de itt koránt sem ő mutatta a legjobb pókert.

Véleményem szerint, David Oppenheim lett volna a Chip Reese-trófea méltó őrzője. Opi, akárcsak Chip 2006-os győzelme előtt, viszonylag ismeretlen a széles tömegek számára, és igazán csak a pókeresek szűk elitje tiszteli kellőképpen tudását.

Ő sem indul tornákon, vagy vállal el túl sok tévés felkérést, de évtizedek óta nyerő tud maradni a Big Game kevert játékaiban. Egy igazi pókerjátékos azonban bőven hiúbb annál, hogy beérje a mindennapi profittal, így biztos vagyok benne, hogy Oppenheim is vágyott már egy nagy nyilvánosság előtt elkövetett tornagyőzelemre.

És, mint azt az alábbi játéka is mutatja, megérdemelte volna a sikert.


A döntő leosztása

Thuritznak éppen csak az alaptétekre tellett az utolsó leosztás után, ezért ő nagyvakból is all-in van a parti kezdetén. Alaei első beszélőből erősebbnek értékeli dáma-bubiját egy véletlenszerű lapnál annál, emelni azonban fél a többiekkel a háta mögött, ezért csak megad. A limpelés ragadós, így végül szinte mindenki flopot néz a szerencsétlen nagyvakkal.


A finálé legérdekesebb leosztása



Mizrachi -jára érkezik, ő pedig körcsekk után, bele is nyit a kasszába. Oppenheim -vel vele tart, pozíciós betnek nézve a húzást.

A turnön érkezik, Mizrachi pedig tovább hívja drilljét. Oppenheim itt döntés elé kerül. Már tudja, hogy ellenfele jobb ász magasánál, de azt nem, hogy mennyire erős. Viszont ezzel a lappal nyitott sora is kialakult, így talán egy igen erős kombináció ellen is megéri partiban maradni pozícióból.

Csak várni a húzót nem lenne bölcs dolog, főleg, hogy a tízes elég veszélyes lap ahhoz, hogy elijessze Mizrachi-t, ha emeléssel próbálkozik. Ráadásul mivel sidepotra hív vissza, sokkal hitelesebbnek tűnik a dolog. Oppenheim tehát szép félblöffel válaszol.

Mizrachinak nem tetszik a visszahívás, de korai még elengedni három kilencest, így megad. Oppenheim itt már szinte biztosan tudja, hogy drillel áll szemben, és eszerint készül a riverre.

Az ötödik utcán egy jelentéktelen érkezik, Mizrachi a korábbi agressziót látva, helyesen kivár (nem sok érték lenne a hívásban), David pedig eltöpreng. Bár a river nem elég jó blöffkártya, ez csak még ijesztőbbé teheti potenciális hívását.

Sort, de akár még fullt is reprezentálhat, ezért ász magassal sem adja fel, ismét hív. Michael grimaszol egy kicsit, de valószínűleg rögtön tudja, hogy itt a drill nem lehet elég Oppenheim játéka alapján.

Hogy miért kötelező a dobás? Mit látott Mizrachi? Megadás flopon öt (igaz addig passzív) emberrel a háta mögött egy frissen nyitott sidepotra. Visszahívás a turnön, majd hívás a riveren, a turn re-raise megadásából tudva, hogy ellenfelének legalább három kilencese van. Mindezt úgy, hogy mindenképp mutatnia kell.

Ez vagy valuebet a drillnél jobb kombinációval vagy komplett blöff, amire az all-ines játékos, és a látszólagos érdekeltség-hiány miatt van kevés esély.

Mizrachi könnyű dobása után, Oppenheim kénytelen megmutatni a zseniális blöfföt. Le a kalappal, hogy minden utcán végig tudta vinni történetét. A szerencse azonban végül a Grinder mellé állt. Időszerű a közhely: ilyen a versenypóker.

A WSOP teljes első és második epizódja itt


DeluxePóker a Facebook-on

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Értékelje a cikket:

Korábbi cikkek

Hozzászólások - 0 hozzászólás

Szóljon hozzá:

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma?

Hozzászólások - 0 hozzászólás