Még nem fogtam fel - Gelencsér interjú

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

"Még mindig nem igazán fogtam fel, hogy mi történt" - interjú a második magyar póker-világbajnokkal.

Magyar idő szerint, pénteken, valamivel fél tíz után szülketett meg a második magyar karkötő. Gelencsér Péter a 2500 dolláros 2-7 Triple Draw Lowball-ban diadalmaskodott, és a karkötőn túl, mintegy 40 millió forintot hozott el a tornáról.




A Chocolatepoker profi játékosát a különös struktúráról, a döntő asztal leosztásairól, ellenfeleiről és a világbajnoki címről kérdeztük.


Úgy tűnik, a magyarok között is egyre népszerűbb a 2-7. Van alkalmad élőben, netán cashgamekben is játszani, vagy csak a karkötő miatt próbáltad meg? Mennyire nehéz elsajátítani az ilyen limites, cserélgetős játéknemeket?
Élőben nagyon ritkán lehet találkozni ezzel a játékkal. Európában egyáltalán nem játszok, Amerikában pedig többnyire a magasabb tétű készpénzes játékokban lehet ezt játszani. Az interneten már több lehetőség van, én is ott tanultam meg a játékot, sokat játszottam az összes téten és az internetes póker gyorsasága miatt 2 év alatt több leosztást játszottam, mint a tapasztalt profik, például Doyle Brunson, összesen egész életükben.

A sok játék, tapasztalat, gyakorlás pedig előbb-utóbb mindenhol meghozza a gyümölcsét. A játék alapjait viszonylag könnyű megtanulni, ám a finomságokat, kisebb trükköket, amikkel igazán ki lehet emelkedni a mezőnyből nagyon sokáig kell gyakorolni. Az összes pókerjátékra, köztük a 2-7 triple drawra is érvényes az, hogy "megtanulhatatlan", vagyis hogy nem létezik tökéletes játék(os), mert mindig lehet, van és kell hová fejlődni.


Nem ez az első döntő asztalod itt, hány játékosnál, vagy a verseny melyik szakaszában kezdi el először érezni az ember a karkötő közelségét?
Nem igazán éreztem ezt, még a verseny végén sem, sőt a győzelem után 1 nappal sem fogtam fel mi történt. Felrémlett bennem a 2 évvel ezelőtti bécsi hold'em versenyem döntője, valamint Bélabácsi (Traply Péter) tavalyi WSOP fináléja.

Mindkét alkalommal előfordult a heads-upban, hogy jókora előnyre tettünk szert, ám az ellenfelek fordítani tudtak és még el is húztak, de a lényeg, hogy végül sikerült nyernünk. Így amikor a végén már a zsetonok 95 százaléka nálam volt, akkor sem éreztem azt, hogy ez megvan, vagy akár meg lehet, próbáltam a lehető legkoncentráltabban játszani és szugerálni a kártyát, hogy jók jöjjenek és minél előbb legyen vége.

Szerencsére így is lett, a heads-up nagyon furcsa volt, mert szinte az összes (nagyobb) kasszát én nyertem, így hiába kezdte az ellenfelem 2-1-es előnnyel a párbajt, végül sikerült nyernem.




Öt embernél még éllovas voltál, aztán egy darabig úgy tűnt, egyáltalán nem lesz olyan sima, mint azt kívülről, a vakok és a stackek alapján reméltük. Te hogy élted át a történteket?
Próbáltam a lehető leghiggadtabban és legjobban játszani. Megpróbáltam kiverni a fejemből azt, hogy mi a tét. Nem segített ezen az, hogy már 3 főnél betették az asztal középére a karkötőt, ami a legnagyobb elismerés egy pókerjátékos számára.

Néha 1-1 pillanatra meggyengültem, amikor ránéztem és sóhajtottam nagyot, hogy de jó lenne megnyerni. Szerencsére sikerült mindig kiverni a fejemből ezt és nem foglalkoztam vele, így nem nyomott a teher, tudtam koncentrálni.


Kitől tartottál legjobban a döntő asztalnál? Van onnan, vagy esetleg korábbról olyan parti, amit kulcsfontosságúnak ítélsz és elemeznél egy kicsit?
A döntő asztal nagyon furcsa volt. Hét embernél ültünk össze és a pozícióm nagyon jó volt, mert a feszes játékosok mögöttem ültek, így gyakran tudtam vakot lopni. A legerősebb játékos szerintem Raphael Zimmerman volt, aki később a második lett.

A döntő asztal elején azt az információt kaptam, hogy az interneten ő az egyik legnagyobb nyerő, és sokak által a világ legjobbjának tartott 2-7 triple draw játékosa. Ezért pár partiban máshogy is játszottam ellene, tekintettel a közös, internetes előzményeinkre.

A heads-up vége felé, amikor már eléggé vezettem kiderült az, hogy ez az információ nem igaz. Túlságosan lazán játszott, de ezáltal ő volt a legveszélyesebb ellenfél. Több jobb játékos is volt az asztalnál, de ők pedig túlságosan feszesek voltak és nagyon a lapjukra voltak utalva. Végig úgy éreztem, hogy ezt a versenyt vagy Zimmerman, vagy én fogom megnyerni, mi ketten tűntünk a leglazább játékosnak, akik függetleníteni tudták magukat a téttől.


Limites versenyeken nehéz kiemelni kulcspartit, mert a no limit holdemmel ellentétben itt inkább az nyer, aki a több kis partit megnyeri. No limit holdemben ez fordítva van és látványosabb is ennél jóval, mert egy partiban eldőlhet egy verseny, limites játékoknál ez máshogy van.


A vacsoraszünet úgy tűnt, nagyon jót tett, onnantól kezdve egy darabig nem lehetett zsetont elvenni előled. Mi zajlott abban az 1 órában, egyáltalán hogyan lehet átvészelni a tétlenséget, mikor már csak 2 ember áll közted és a cím között?

Több barátommal együtt elmentünk vacsorázni, de nem nagyon lehet ilyenkor enni. Megpróbáltam kikapcsolni magam, pihenni kicsit, felkészülni a verseny végső fázisára, ahol minden eldől. A szünet végén egy kicsit eltévedtem (hatalmas a Rio!), de szerencsére idejében visszaértem a versenyre.


A fináléban McNamara utalt rá, hogy mázlistának tart, és tényleg számos nutközeli lapot mutattál 2-3 lapos cserék után is. Mit üzennél azoknak, akik szerint a döntő asztalon már csak a szerencsés lapjárás döntött?
A szerencsének nagyon nagy szerepe van a pókerben, ez kikerülhetetlen. Az egész verseny folyamán viszonylag jól ment a kártya, a lapjárásom az átlagosnál jobb volt, de emellett rendkívül sok nehéz döntést kell meghozni egy-egy torna során és ezek a döntések különböztetik meg a gyenge-jó és világklasszis játékosokat egymástól.

Magamat a jó kategóriába sorolom, nem tartozok a 2-7 triple draw legnagyobbjai közé, de igyekszek minden nap tanulni, fejlődni, egyre jobbá válni.


Egy ízben te bírtad mutatásra Dont, mikor bejelentette, hogy ásza van. Egyeseknek úgy tűnhetett, azért akarod látni a lapjait, mert számíthat az ász melletti kísérő, de végül bubi magast fordítottál. Információra mentél, vagy a kapitányi pozíciódat szeretted volna megerősíteni a kicsit slowroll-gyanús kéréssel?
Ebben a partiban teljesen egyértelmű volt, hogy én nyertem, miután bemondta, hogy ásza van. Volt ennek egy előzménye is, még a döntő asztal előtt egy hasonló partiban, ám fordított felállásban ugyanez történt, én mondtam, hogy ő nyert, ám nekem kellett volna először mutatni.

Ilyenkor az a szokás, hogy a nyertes kimutatja a lapját és a vesztesnek ezt nem kell megmutatnia, ám ő ezt nem csinálta, azt mondta, hogy vagy mutassam meg a lapomat, vagy dobjam be. Biztos voltam benne, hogy nem nyertem, de mindenképpen látni szerettem volna a lapját abban a partiban, hogy információt kapjak a játékáról.

Ugyan ő is szerzett információt az enyémről, ám szerintem én ezt jobban ki tudom használni, úgyhogy kimutattam akkor a saját vesztes lapomat, csak azért, hogy lássam az övét. Máskülönben ilyen helyzetben nem kértem volna a lapját, ám egyrészt szerettem volna az előzőért visszavágni, másrészt az egész döntő asztalon nagyon furcsán játszott és tudni akartam mije van, hogy a későbbiekben ebből kiindulva tudjak következtetni rá, mikor mi lehet nála.


Mi a véleményed a magyar különítményről? Úgy tűnik, még egy nemzetközi versenyen sem akadt párja a szurkolóinknak.

A magyar csapat szerintem a legösszetartóbb a világon, nem hiszem, hogy akár egyetlen más ország bírna hasonló szurkolótáborral. Annak ellenére, hogy nézőként az egyik, hanem a legunalmasabb játék a 2-7 triple draw mégis több órán át figyelték a barátaim a döntőt és ezért valamint a teljes támogatásukért, szurkolásukért köszönetet szeretnék mondani nekik.


Ricsihez hasonlóan, neked is a karkötő, a cím és a vele járó elismerés a fontos, vagy, ha döntened kellene, inkább a pénzt választanád?
Nagyon nehéz ez a kérdés. A pókert eleinte hobbinak fogtam vele, amivel lehetett pénzt keresni. Az elmúlt időszakban ez megfordult, inkább munka lett, mint szórakozás, ám a világbajnoki cím átszakított egy gátat, úgy érzem, hogy hosszú idő után ismét élvezem ezt a játékot.

Nehéz választani a két dolog között: pénz, vagy karkötő. Az utolsó órákban többször gondoltam erre, hogy mit választanék a kettő közül, ám nem sikerült választani, a kettő együtt jár. Az anyagi rész mellett azért kicsit erősebbnek érzem a dicsőség szerepét: amíg a pénzt el lehet veszteni, addig a karkötőt és azt, hogy az ember világbajnoknak mondhatja magát, már soha.


Tényleg, hogy tetszik a megújult karkötő?
A WSOP előtt több helyen is olyan hírek jelentek meg, hogy az új karkötő igénytelen. A tavalyira már nem nagyon emlékszem, az idei viszont nekem a pletykákkal ellentétben nagyon is tetszik.


Fogadtál magadra, vagy adtál el részesedést a nevezésedből?
Nem fogadtam magamra és csak kevés százalékot adtam el a nevezésemből.


Hogy fogod megünnepelni a győzelmet? Bulikat, vagy inkább plusz tornákat tervezel a csodálatos széria folytatásaként?
A verseny éjszakáján egy kisebb bulit tartottunk, de nem nagyon tudtam elengedni magam, mert még mindig nem igazán fogtam fel, hogy mi történt. Emellett már a WSOP további programja jár a fejemben, egy nap pihenés után újra belevetem magam a játékba és végig fogom játszani az egész sorozatot.


Szeretnél üzenni vagy köszönetet mondani valakinek?
Nagyon sok mindenkinek lenne mit mondanom, de óhatatlanul is kihagynék sok embert, úgyhogy nem kezdenék komplett felsorolásba, csak röviden összefoglalva szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített, támogatott, szurkolt.



A teljes családomtól kezdve, (akik már a pókerezés kezdetekor is teljesen támogattak) a barátokon át egészen az összes szurkolóig. Nagyon jó érzés volt az internetes oldalakon utólag elolvasni, hogy hogyan szurkoltak/örülnek a sikeremnek. A legnagyobb "szakmai" erőt/támogatást/tanácsot három embertől kaptam, Luigitól, Bélabácsitól és Ricsitől.

Rengeteg tanultam többek között tőlük is, Bélabácsi profizmusa, Luigi zsenialitása, Ricsi alázata és mindannyiuk tehetsége nélkül se én, se a mai magyar pókerélet nem tartana ott, ahol most tart.

Annyi mindenkinek tudnám megköszönni ezt a sikert, hogy az egy több részes cikk anyaga lehetne, mindenkinek, akivel játszottam, akiktől ezáltal tanulhattam, akikkel napi kapcsolatban állok, és ezáltal folyamatosan fejlődünk, az összes barátomnak, még egyszer a családomnak és persze az összes szurkolónak. Köszönöm!


DeluxePóker a Facebook-on

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Értékelje a cikket:

Hozzászólások - 0 hozzászólás

Szóljon hozzá:

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma?

Hozzászólások - 0 hozzászólás