A halálsoron vettem pókerleckéket

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Szinte mindenki emlékszik rá, mikor és miért kezdett el komolyan kártyázni, de kevesen mondhatják el magukról, hogy a halál torkában vettek pókerleckéket.

"Egy pakisztán börtönben, a halálsoron tanultam meg pókerezni." - kezdi nem mindennapi történetét Erik Aude, a kaliforniai profi.


Erik Aude, színész és profi pókerjátékos

"Röviden összefoglalva tévedésből kerültem oda. 2002-ben azzal gyanúsítottak, hogy ópiumot csempésztem át az országon, és mivel a pakisztáni jogrend nem ismeri az ártatlanság vélelmét, nekem kellett bizonyítanom, hogy nincs közöm az ügyhöz. Szerencsém volt, és sikerült tisztázni magam, ám ez így is három hosszú évembe telt, amit a helyi börtön halálraítéltjei között kellett töltenem. " - meséli az elsősorban színészként közismert játékos.

"A börtönben külön blokkba különítettek el, mivel én voltam az egyetlen amerikai, és szinte minden rab gyűlölt emiatt, a legtöbben legszívesebben már a rácsok mögött holtan láttak volna. Ekkor úgy tűnt nincs is sok esélyem egy kedvező ítéletre, a pakisztániak igen ellenséges érzelmeket táplálnak a hazámmal szemben, így nem igazán bízhattam a bírák pártatlanságában sem." - idézi fel nem túl derűs kilátásait a profi pókeres.

"Itt a halálsoron ismerkedtem meg egy másik rabbal, Murad Ali-val, ő tanított meg pókerezni. Nem volt sok szórakozási lehetőség volt odabent, vagy sakkozni, vagy pókerezni lehetett, utóbbiban pedig könnyebb volt tétet társítani a játékhoz, így ennél maradtunk. A dolgot persze nehezítette, hogy a szabályokat egy számomra idegen nyelven kellett megtanulnom."



Az esetről megjelent cikkek


"Még ebben az igen szigorú intézményben is volt napi egy óránk, amikor a többi elítélttel érintkezhettünk. Ezekben az időszakokban játszottunk, 5 ruppiás - akkor nagyjából 8 centes - beülőkkel, ami arrafelé sok pénznek számít. A tornákon általában egy csirke vagy valamilyen joghurt, de szinte mindig élelem volt a fődíj." - emlékszik vissza első megmérettetéseire.

"Úgy érzem szükségem volt erre az élményre, azelőtt sokkal gőgösebb és önzőbb voltam, akárcsak a legtöbb ember idehaza; soha semmi nem elég jó, nem tetszik a tévéműsor, nem ízlik a kaja a hűtőből, ha nincs dolgod, unatkozol. De amint egyszer elveszik tőled mindened, megérted mi az, ami igazán lényeges ezek közül. A börtönben a víz volt a legfontosabb, a barátok, és a család." - összegezi tapasztalatait.

"Az eset óta jobban érzem magam, azóta a pókerből élek, ami már önmagában is remek dolog. Elvégre semmilyen másik sportban nem ülhetsz egy asztalhoz a legjobbakkal, vagy találkozhatsz annyi érdekes emberrel, mint a póker világában. Itt bármikor dobathatsz egy milliárdossal, vagy kiblöffölhetsz egy rocksztárt, csodálatos egy játék."




Interjú az elítélt pókeressel


"Ráadásul a pókerben szinte mindenki azonos esélyekkel indul, és csak a zsetonjaid mondják meg, milyen erős vagy. Itt tényleg bármikor felbukkanhat egy kispénzű fiatal, és megcsinálhatja a szerencséjét. Általában meg is történik. Aki kevés tőkével érkezik, annak ugyanis csak egy választása van: jól játszani."

DeluxePóker a Facebook-on

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Értékelje a cikket: Szavazat (5)

Hozzászólások - 0 hozzászólás

Szóljon hozzá:

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma?

Hozzászólások - 0 hozzászólás