Johnny Chan a világbajnoki főverseny kétszeres világbajnoka egymást követő években duplázott. Az "Orient Expressz" becenevű sztár második, a Pókerarcok című filmben is feltűnő döntője.
Johnny Chan a nyolcvanas évek talán legeredményesebb versenyjátékosa. Az egyetlen, aki karnyújtásnyira került ahhoz, hogy három egymást követő évben is hazavigye a világbajnoki főverseny (WSOP Main Event) bajnoki karkötőjét
A pókerasztalnál
Az "Orient "Expressz" becenevű pókercsillag ’87-ben és ’88-ban is gond nélkül zakatolt át a mezőnyön, és a döntő asztalok kulcsleosztásaiban - akárcsak sorozatunk előző szereplője
, Stu Ungar - rendre igen szerencsés volt. Hátrányból is többször túlhúzta ellenfeleit, és általában megnyerte a pénzfeldobásos helyzeteket is, ezért szinte megállíthatatlannak tűnt.
Még mindig félelmetes ellenfél
Nem csoda, hogy a pókervilág óriási meglepetésként könyvelte el, mikor ’89-ben a döntő párbajban alulmaradt Phil Hellmuth-al szemben, aki akkori győzelmének köszönhetően, egészen 2008. november 11-ig a pókertörténelem legfiatalabb világbajnokaként is tündökölhetett.
Johnny Chan áttörő sikereit követően szorgos karkötő-gyűjtögetésbe kezdett, és a Doyle Brunsonnal, valamint Phil Hellmuth-al rendre fej-fej mellett haladtak a legtöbb világbajnoki címmel rendelkezők ranglistáján. A bajnoki triumvirátus harca 2007-ben érkezett új szakaszához, amikor is Phil Hellmuth lenyűgöző 11. karkötőjével az élre tört.
A képernyőn
A dohányfüst ellen szerencsenaranccsal védekező profi számára, mégsem figyelemre méltó győzelmi sorozata, hanem egy, a kilencvenes évek végén született kultuszfilm, a Pókerarcok (Rounders) hozta meg a világhírt.
Chan jelenetei a Pókerarcokban
A külön utakat járó pókerező barátok történetét bemutató alkotásról többször esett már szó, és mindannyiszor tisztelegtünk is a film egyes, főleg a pókerezők hétköznapjait érzékeltető jelenetek előtt, de akkor sem mentünk el szó nélkül a forgatókönyv egyes felszínes vagy csúnyán hiteltelen elemei mellett. Chan kissé szerencsétlen szerepeltetése sajnos inkább ez utóbbiak körét erősítette.
A ’88-as világbajnokság felvételeit figyelő Matt Damon (akivel Vitézy Péter az idei WSOP-n interjút is csinált a Deluxe Póker számára) otthoni beszélgetős jelenete még tökéletesen megbocsátható, kommentárjai szükségszerűen egyszerűsítik le képernyőn látottakat, a vásznon valóban megjelenő Chan-t azonban már igen csak kínos partiba írták. A sejtelmes vágás és a hatásvadász narráció pedig csak aláhúzza az életszerűtlen jelenetet.
Ennek ellenére, a bajnok érdemei elévülhetetlenek, a film pedig gyermekbetegségeivel is a téma egyik legintelligensebb alkotására sikerült. Kár, hogy a 8 világbajnoki címmel rendelkező és a kérdéses ’88-as döntőben is jobban játszó Erik Seidel, csak statisztaként kapott helyet benne.
A '88-as döntő
