Próbatét: a legzavarbaejtőbb licit

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

A próbatét egy látszólag hibás játék, de ha megfelelő helyzetben használjuk, zavarbaejtő fegyvert kovácsolhatunk belőle.

Nemrég a legegyszerűbb és egyben legfélreértelmezettebb megtévesztő licittel, a közönséges blöffel ismerkedtünk, rávilágítva annak sokszor túlságosan egyszerű koncepciójára. Ezután egy valamivel kockázatosabb, de kifinomultabb fogással, a fékezéssel foglalkoztunk, átnézve azokat a helyzeteket, amikor a lassú játék, és a látszólagos passzivitás nagyobb elvárt értékkel kecsegtethet, mint a szokásos húzások. Végül az egy passzív ellenfél felhasználásával véghezvitt erőteljes, de ritkán alkalmazható blöffben, a satuban gyönyörködtünk.

Ezúttal egy különös, a pókerirodalomban és a játékosok közösségben is komoly vitákat kiváltó megtévesztő licittel, a próbatéttel foglalkozunk.

Próbatétről tágabb értelemben akkor beszélünk, ha flop után a rosszabb pozícióban lévő játékos (első beszélő) egy a megszokottnál kisebb téttel próbálkozik, a flop előtti emelővel szemben.

Vagyis két látszólagos hibát is vét: rossz pozícióból támad, és nem vár ki, hogy lássa, mit árul el magáról az eddigi kezdeményező, illetve, amikor emel, csak látszólag ragadja magához a parti irányítását.

Miért tűnik hibás játéknak?
Rossz pozícióból támadni alapvetően nem rossz játék, viszont viszonylag ritkán kerülünk olyan helyzetbe, hogy ez indokolt legyen. Ha ellenfelünk passzív, folytatólagos emeléssel ritkán próbálkozó játékos, vagy ha minket nem segített a flop és úgy gondoljuk, neki sem kedvező, akkor lehet helyes húzás átvenni a kezdeményezést, amúgy azonban sokszor már kérdéses játékká válik.

Ha ugyanis segített minket a flop, itt az ideje csapdát állítanunk! A folytatólagos emelés manapság olyan gyakran alkalmazott fegyver, hogy passzolás(kivárás)-emelésre igenis érdemes játszanunk. Ha például két párunk alakul ki, nyugodtan passzoljunk és a menetrendszerű hívást toldjuk meg még két-háromszor annyival!

Ha valamilyen okból mégis mindenképpen a rossz pozíciós hívás mellett döntünk, akkor is érdemes szem előtt tartanunk annak céljait! A próbatét esetén ebből kettő nem teljesül, ugyanis, mint azt írtuk, itt a szokásos emelésnél jellemzően kisebb, a bank harmada és fele közötti licitről van szó. Így sem az esélyekhez mért banknöveléshez, sem a dobatáshoz nem teszünk elegendő pénzt a kasszába.

A próbatét tehát összességében téves játéknak tűnik, hiszen licithez és blöffhöz képest is szembetűnő gyermekbetegségei mutatkoznak.

Miért és mikor hatásos mégis?
Két okból lehet remek fegyver a próbatét. Az egyik, maga a licit létjogosultságát indokló eredeti elgondolásban rejlik, a másik a felismerhető licitforma által előidézhető irányított megtévesztésben.

A próbatét eredeti magyarázata a bank-kontrollban rejlik. A "gyenge hívással" élő fél, szeretne olcsón szabadlaphoz jutni, illetve teríteni. Ha passzolásával átengedné ellenfelének a kezdeményezést, amaz minden bizonnyal - legkésőbb a turnön - egy szokványos emeléssel próbálkozna.

A próbatét láttán azonban sok tapasztalatlanabb játékos felhúzza a szemöldökét, és csapdát szimatol. Még az igen erős kezeket is óvatosságra inti a csalogató hívás, így az általában betölti "blokkoló" funkcióját. Az esetek egy szűk körében ráadásul ez a kicsi tét is elegendő az azonnali dobatáshoz.

A próbatét képes a következő utcákon is lelassítani az akciót, így a gyanakvó ellenfél néha olcsón hagyja kiegészülni a félblöffölő sor- és színesélyeket, illetve teríteni az alacsony kézbe-párok gazdáit.

A "próbatét" alternatív alkalmazása
A fentiekben inkább tapasztalatlanabb vagy közepes játékosokkal szembeni húzásként kerestük a próbatét hasznát. Mi van akkor azonban, ha felkészült ellenfél ül az asztalunkhoz, aki ismerve az ilyen játék mögötti elméletet, a pókeresek feltétlen reflexével, egy jókora emeléssel reagál a gyengeséget mutató kísérletre?

Nos, bizonyos helyzetekben pontosan ilyen reakciót szeretnénk, de egyáltalán nem egyszerű húzólapokkal vagy kis párokkal a kézben. Tegyünk be "próbatétet" hatalmas kezekkel, ha úgy érezzük felkészült, de ismeretlen ellenféllel hozott össze minket a sor, és variáljuk bátran tovább a dolgot, ha már feljegyezték e különös szokásunkat!

A "tudjuk, hogy ő tudja, hogy mi tudjuk"-játék sokáig bonyolítható szellemi csata. Ha úgy érezzük nálunk a kezdeményezés és képesek vagyunk egy lépéssel ellenfelünk előtt járni, bátran tereljük ebbe az irányba! A próbatéthez hasonló, látszólag hibás húzásoknak ugyanis pontosan ez a legfőbb célja: összezavarni az ellenfelet, és - például testbeszédünkkel - a végbement akcióktól független eredményt kicsikarni.

DeluxePóker a Facebook-on

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Értékelje a cikket: Szavazat (4.56)

Korábbi cikkek

Hozzászólások - 0 hozzászólás

Szóljon hozzá:

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma?

Hozzászólások - 0 hozzászólás