Pókerezés után dobták le az atombombákat?

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Az amerikai elnökök jóvoltából, néhány pókerparti akár széljegyzet is lehet a történelemkönyvek lapjain.

Közhely, hogy az igazán fontos döntések általában fehér asztal mellett születnek. A kapcsolódó szólások előkelő helyen említik még a fülledt hálószobák ráncait, vagy éppen a frissen nyírt golfpályák szabad levegőjét.


A felelősség és az osztógomb marad.


Különös módon, szórt fényben úszó konferenciatermekről vagy vérben úszó csataterekről aligha esik szó, füstös, függőlámpás kártyaszobákról talán még ritkábban hallani. Pedig lehet, hogy nem is egy ász pár vérzett már el az igazán nagy döntések előszobájában?

A póker nem a legősibb kártyajátékok egyike, így aligha próbálkoznánk lehetséges vesztes mellékfogadásokkal magyarázni a piramisokat és a jóérzésű próféta sem a ninivei tiltott szerencsejáték elől menekült egy cethal gyomrába. A nagyok ingujjában megbúvó lapokat, érdemes mindjárt a huszadik században keresgélni!

A oktatás sajátos betegségei miatt persze hiába is túrnánk fel történelemkönyveinket, hiszen még súlytalan törzsek nyelvemlékeiről talán részletesen is, a közelmúlt kiemelkedő alakjairól aligha olvashatnánk. Egy olyan egyébként rendkívül érdekes és örök vitát kavaró személyről, mint Harry S. Truman például épp csak annyit, hogy részt vett pár konferencián, kiadott egy doktrínát, és nem mellesleg rábólintott két atombombára.


Demokrata elnökök pókerpartija Andy Thomas: True Blues című festményén
(John F. Kennedy, Bill Clinton, Woodrow Wilson, Lyndon B. Johnson, Harry Truman, Andrew Jackson, Franklin D. Roosevelt, Jimmy Carter)


Pedig érdemes megjegyezni, hogy a világ politikai közvéleménye a mai napig a lehető legjobb lépésnek tarja az akkor és azóta is történelmi tragédiaként számon tartott atombomba ledobását.

Kevesen tudják, hogy milyen veszélyeket rejthetett volna, ha a világ nem ismeri meg e fegyver tömegpusztító, környezetkárosító erejét, és mi lett volna, ha a csapással elnökük nem előz meg egy költséges inváziót, több ezer amerikai halálát, és nem mellesleg a világháború elhúzódását két "apró" gombnyomással.

De azt biztosan még kevesebben tudják, hogy a döntés egy többórás pókerparti után született.

Truman igen komoly játékos hírében állt, és a Fehérházban, valamint saját, csak Kis Fehérháznak csúfolt floridai rezidenciáján is rendszeres partik zajlottak, ahova a legkülönbözőbb politikai és katonai vezetők, valamint külföldi méltóságok is rendre hivatalosak voltak.

 


Truman pókerasztala és zsetonjai, kiállítva a Fehér Házban


A History Channel egyik, a póker történetét boncolgató dokumentumfilmje például a potsdami konferenciai egyes részvevőit olyan maratoni utójátékkal gyanúsítja, ahol nem pusztán a pozíciók és a hatalmi potenciál, hanem bizony már a lapok is komoly szerephez jutottak.

Külön kapcsolódó érdekesség az elnök leghíresebb, szinte jelmondatnak tekintett, "the buck stops here" gondolata is, ami tükörfordításban azt jelenti, hogy a pénz(dollár) itt marad.

A mondat, melyet Truman szó szerint íróasztalán tartott, persze feltehetőleg inkább a pass the buck kifejezésre, vagyis a felelősség továbbadására, áthárítására utal, aminek tisztségéből és elhivatottságából adódóan az elnök egyáltalán nem volt híve.


Demokrata elnökök pókerpartija Andy Thomas: Grand Ol' Gang című festményén
(Ronald Reagan, George W. Bush, Dwight D. Eisenhower, Teddy Roosevelt, Richard Nixon, Gerald Ford, Abraham Lincoln, George Herbert Walker Bush)


Külön érdekesség, hogy a buck a pókerszlengben az osztógombot is jelent. A pass the buck kifejezés így az osztás kihagyásaként értelmezhető, amibe a pozíciók fontosságát ismerő Harry úgy tűnik, ugyancsak nem szívesen ment volna bele.

Távol álljon tőlünk, hogy egy ilyen horderejű témával viccelődjünk, de sajnos kénytelenek vagyunk a tények ismeretében, most már feltételezésekbe is bocsátkozni, hogy mégis akkor, milyen körülmények között születhetett meg a történelem talán egyik legfontosabb és legnehezebb döntése?

Vajon az elnöknek nem ment jól aznap és futott volna még a pénze után, csak némi torokköszörülés után rászóltak, hogy hát itt van ez az ügy, tényleg meg kéne tárgyalni, hogy akkor most mi legyen? Tilt-en volt pár órával a gombnyomást megelőzően vagy épp ellenkezőleg, a látszólag gyenge "ablaklapok" miatt kifizették a remek studjátékost?

Egy biztos, ismerve az amerikai elnökök pókerszeretetét, egyes európai vezetők játékszokásait, vagy - hazai példával élve - Kádár közszájon forgó ultiszenvedélyét, bátran kimondhatjuk: a fontos döntések nem mindig fehér, néha bizony zöld asztal mellett születnek.




DeluxePóker a Facebook-on

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Értékelje a cikket: Szavazat (3.19)

Korábbi cikkek

Hozzászólások - 1 hozzászólás

Szóljon hozzá:

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma?

Hozzászólások - 1 hozzászólás

PBrat 2009. április 21. kedd, 18:02

Olvastam erről a témáról még tavaly a KárytaMagazinban, de most látom, hogy azt is te írtad. Ez jobban tetszik, grat!