Amikor a legtöbbet nyertem

Szerző: Pedro Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Az első benyomás szinte az élet minden területén meghatározó. Aligha van olyan, aki ne emlékezne az első csókra, az első autóra, az első munkahelyére. Az alábbiakban a Las Vegast is megjárt Vitézy Péter emlékszik vissza az első alkalomra, amikor jelentősebb összeget nyert a zöld posztó mellett.

Öt évvel ezelőtt vagyunk, a kaszinóban még nincs póker, de néhány helyen már lehetett "baráti" partit találni. Vagy nem is annyira barátit. Már akkor jó néhány hónapja játszottam "élő" játékot, persze igazi pénzben. Emlékszem az első alkalomra, hogy remegett a kezem, amikor beraktam a húszezres tétet. Persze attól is remegett, hogy jó lapom volt.

Megérkeztem Budapest egyik kertvárosi, családi házas övezetébe, ahol egy ismerős egy, ha nagyon kell, két asztalnak helyet adó nappalijában zajlott a játék. A háziasszony - maga a földre szállt tünemény - volt az osztó.

Magabiztosság nevű barátommal ültem le játszani a forró, ventillátorral felkevert augusztusi délutánon. Fülledt meleg volt, de ez nem számított, hiszen úgy ment a játék, ahogy kell. Húszezer forinttal ültem le játszani, amiből egy óra alatt lett vagy százezernyi zseton előttem az asztalon. Nem tagadom, jól ment a játék. Az asztal körül egyébként tapasztalt játékosok ültek, volt olyan aki pókerből él, de volt olyan is, aki költőként kereste a kenyerét, s mellette foglalkozott a játékkal.

Pörögtek a leosztások én meg elkaptam a fonalat, akkor emeltem, amikor kellett, értettem az ellenfeleim játékát, akkor dobtam, amikor tudtam, hogy a lapjaimat megverik. Ahogy póker-szaknyelven időnként mondják, a "zónában" játszottam. Nagyon meg voltam elégedve a játékommal, s mint megannyi kezdő, hamar felszoroztam az órabéremet, és kiderült, hogy hamarosan kiléphetek a Cégtől, hiszen ki akarna irodai karriert, amikor ebből a remek szórakozásból fényesen meg lehet élni. Talán sokaknak ismerős a gondolatmenet…

Szóval elképesztően jól ment a játék, úgy éreztem, a zsebemben van az egész asztal. Aztán újabb játékosok érkeztek, köztük a magyar pókeres szubkultúra egyik régi, ismert arca, aki történetesen a játékból tartja el a családját. Néha változik ugyan, az autó mérete, de azért soha nem kell BKV-val járni. Ennyit tudtam, hallottam már az illetőről, aki helyet foglalt az asztalnál és beszállt a partiba. Nem tartottam tőle, hiszen eddig is jól játszottam, miért pont ő jelentene problémát. Azóta, persze megtanultam, hogyan kell ellenfeleket elkerülni az asztalnál megkérdőjelezhető lapokkal, de akkor ez még nem ment olyan szépen.

Ahogy kell, össze is akadtunk, amikor elvesztettem egy komoly kasszát, középes párral, eggyel rosszabb kísérővel (kickerrel). Visszagondolva, talán nem kellett volna mindössze néhány hétnyi játék során szerzett zsenge tapasztalattal megpróbálni, hogy le tudok-e játszani egy dörzsölt profit az asztalról. Ezután elborult az agyam, próbáltam "izomból" játszani, majd én megmutatom, hogy játszik egy igazi nagypályás. Blöffök, blöff elfogások, agresszív laza játék. Pontosabban blöff kísérletek, blöff elfogási próbálkozások. Szörnyű játékkal, 30 perc alatt lenulláztam magam. Talán mégsem küldöm el a felmondó levelemet a főnökömnek hétfőn. Na most vajon mi a fene legyen? Váltsak még, és verjek el még több pénzt? Vagy káromkodva meneküljek haza, aztán hívjam fel a barátaimat, és csatlakozzak a hétvégi ivászathoz? Teljesen megtörtem, s miközben az asztalnál tovább zajlott a parti én csakültem, és vívtam belső harcomat.

Végül arra jutottam, hogy beváltok még húszezret, és elképesztően koncentrálva, fegyelmezetten, feszesen fogok játszani. Meg is kaptam újra a lapokat. Minden döntés előtt belső monológot folytatott a zsigeri ösztön és a tudatos énem. Nagyon kellett fegyelmeznem magam. Amikor olyan helyzet állt elő, amelyben az este korábbi szakaszában csuklóból emeltem volna, akkor csak megadtam, vagy dobtam. Második párral nem bocsátkoztam komolyabb összecsapásba, bármennyire is vágytam volna rá, amikor megláttam a flopot.

Óriási küzdelem volt saját magam ellen, talán az eddigi legnagyobb a "póker karrierem" során. Feszített a tilt (amikor a korábbi frusztráció miatt a józan ész "letilt", mint egy agyonrángatott flipper), ömlött rólam az izzadság. Három órán keresztül dobtam, dobtam, megadtam és nem emeltem, nem blöfföltem, csak a biztos lapokkal játszottam. Ilyen játékkal nem lehet nagy lépésekkel haladni, viszont stabilan lehet gyűjtögetni a zsetonokat (pláne a korábbi játékom miatt a rólam kialakult kép miatt).

Három óra után ott ültem, kifacsarva, a végtelenségig kifáradva, úgy, hogy visszanyertem az eredeti húszezer forintomat. Ott ültem, diadalittasan, a győzelemtől megrészegülve, egyetlen fillér nyereség nélkül, egy értékes tanulsággal gazdagabban. Nincs az a helyzet, ahol ne tudnám az önuralmamat megtartani a tudatos, racionális gondolkodás segítségével. Az is kiderült, hogy bár ez nagyon-nagyon fárasztó, megéri. Sőt, talán ez az egyik leginkább megtérülő befektetés, ami nem is csak a pókerasztal mellett térül meg.

Vitézy "Pedro" Péter

DeluxePóker a Facebook-on

Szerző: Pedro Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Értékelje a cikket: Szavazat (1.86)

Hozzászólások - 0 hozzászólás

Szóljon hozzá:

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma?

Hozzászólások - 0 hozzászólás