Megélhetési szélhámosok

Szerző: tho Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Olcsó trükk, pszichológiai manipuláció, megtévesztés, csalás és közönséges átverés. Volt idő, mikor ezek nem hiányozhattak egy pókerjátékos repertoárjából. És mégis drukkoltunk nekik.

A szerencsejátékkal és a pókerrel kapcsolatos sztereotípiák kapcsán életre hívott sorozatunk első részéből kiderült, a múlt század vizuális kultúrája nem lustálkodott, ha a kártyások életét kellett felvázolnia. A másodikban megismerhettük a vadnyugat embertelen körülményei között edződött hírességeit. Szót ejtettünk a valódi szerencsejátékosok legendás partijairól és megmutattuk, hogyan kerültek filmvászonra a róluk mintázott hősök.

Sorozatunk mostani részében, elsősorban a 40-es, 60-as évek világa tárul majd elénk, melyben a póker már nem másodlagos hangulatkeltő elem többé. A füstös pincékben a már figurás lapokkal is játszott, klasszikus cserélgetős játék, és az öt lapos stud a leggyakoribb látnivaló. A szűkös posztóborítású asztalkák függőlámpáinál jobbára feltűrt ingujjú politikusok, megtévedt kispolgárok és szivart rágcsáló, atlétás gengszterek üldögélnek a nyerő lapokra várva.

Az emberfeletti ösztönök, az agyafúrt stratégiák vagy a fejszámoláson alapuló esélylatolgatás helyett azonban valami egészen más kerül a középpontba. A korai sztereotípiák szerint ugyanis a győzelemhez valahogy mindig csaláson keresztül vezet az út.

Creative CommonsA nagy balhé
A nagy balhé (The Sting) című Robert Redford - Paul Newman alkotás például, szinte csak jól megkomponált átverések sorozatát tárja elénk. A megélhetési szélhámosok egyik tehetséges fiatal képviselője, miután forróvá válik lába alatt a talaj, felkeresi a "szakma" nagy öregjét, hogy több hetes aprólékos tervezést követően, véghezvigyék az évszázad átverését. A nagy balhé során egy hozzájuk hasonló, ám igen gazdag és befolyásos bűnözőt próbálnak felültetni, úgy, hogy az újabb és újabb csavarok - a legtöbb napjainkban bemutatott fordulatos filmmel ellentétben - mindvégig tökéletesen logikusak. Remek ötletek, a hatásvadászat legkisebb árnyéka nélkül.


A beetetésben látható pókerparti alkalmával, Paul Newman ennek ellenére nem briliáns játékával, hanem szemtelenül ügyes trükkjeivel kerekedik felül a játékban egyébként szintén piszkos eszközöket bevető maffiafőnökön.

A nagy trükk
Hasonló tipizálást figyelhetünk meg A nagy trükk (Shade) című alkotásban is, ahol a mindenkinél jobban csaló verhetetlen kártyazsonglőrt - az épp két dzsungelháború között ráérő - Sylvester Stallone játssza. A filmben az ügyes keverési módszerek mellett, ingujjba épített kártyaadagolót, titkos jelekkel megfestett kártyákat és laprejtésre alkalmas speciális fogásokat is láthatunk.


De a Mission Impossible 2-ből ismert Thandie Newton - mielőtt, eladná az egyik általa elcsábított selyemfiú veséjét - bemutat egy-két klasszikust is: csinos kis miniben elsírja egy helybélinek, hogy a környéken vesztette el 30 000 dolláros jegygyűrűjét, amit hajlandó lenne visszavásárolni, ha esetleg a jövőben előkerülne. A benzinkútnál dolgozó alak nemsokára persze rábukkan egy a gyűrűt éppen megtaláló hajléktalanra, aki hosszas unszolást és alkudozást követően eladja neki azt. Az ékszer persze értéktelen, a hajléktalan a nő társa, az átverés pedig hiába pofonegyszerű, működik.

Játékos végzet
Hasonló vonalon mozog, az egyébként kevésbé értékelhető Játékos végzet (House of Games), amelyben egy híres pszihológus esik többször is a szélhámosok áldozatává. A film a számtalan érdekes trükk és megtévesztő módszer mellett, leginkább mondanivalójával kompenzál.

A többi hasonló témájú filmmel szemben ugyanis sokféle, elgondolkodtató magyarázat és elmélet is elhangzik a pszichológiai manipulációk háttere kapcsán. A figyelmes néző hamar rájöhet, minden átverés az emberi természet egy-egy gyengeségére épül. És nem a hiszékenység vagy a butaság állnak a legelőkelőbb helyeken, hanem sokkal inkább a segítőkészség vagy a kapzsiság. Ahogy a fenti példában is láthattuk, a nyereségvággyal sokszor saját fejünket dugjuk a hurokba.

Örökség
Bár nem említhető egy napon a fentiekkel, népszerűsége miatt mindenképpen ide kívánkozik a Maverick című film, mely szórakoztató történetvezetéséhez felhasználja a korábbi alkotások sztereotípiáit is, és amellett, hogy valóban élvezetes kikapcsolódást kínál, - vígjáték révén érthető módon - mellőzi a következetességet vagy a logikát.

Creative Commons A Pókerarcok (Rounders) mindenki által jól ismert jelenetei elsősorban a valódi pókerszcéna világának bemutatására helyezik a hangsúlyt, mégsem hanyagolják el teljesen az említett sztereotípiák felhasználását. Kicsit okoskodva úgy is mondhatnánk, hogy filmművészeti tiszteletadás, és egyben a szerepkör paradigmaváltásának egyértelmű jelzése, hogy Edward Norton (Féreg) karaktere feltűnik a már egészen más generációhoz tartozó Matt Damon barátjaként. Erről bővebben azonban sorozatunk egy későbbi részében szólunk majd.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a pisztolyhősök korából, a vizuális kultúra megtartotta magának a mindig játékban lévő hamiskártyás karakterét, és a kor igényeihez mérten formálta azt. Kibővítette érdeklődési körét, és a csalfa fogadások, apró trükkök, valamint pszichológiai manipulációk teljes fegyvertárával ruházta fel, hogy életszerűbbé és szerethetőbbé tegye a fizimiskáját. A jég hátán is megélő, talpraesett szélhámos figurája ugyanis kedvesebb a szívünknek szmokingos társainál. A napközben gyűjtögető, és az utcákon ügyeskedő szerencsevadász, este egy asztalnál ül majd egy eltunyult bankárral, egy képmutató politikussal és egy mindenre elszállt gengszterrel. Mi mégis annak fogunk drukkolni, hogy ő legyen a legnagyobb szélhámos!

Mezősi Tamás
 

DeluxePóker a Facebook-on

Szerző: tho Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Értékelje a cikket: Szavazat (5)

Hozzászólások - 0 hozzászólás

Szóljon hozzá:

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma?

Hozzászólások - 0 hozzászólás