Szerencse vagy tudás?

Szerző: tho Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Sokan azt gondolják, hogy a póker a lusták sportja. Pedig, ha valakinek feltett szándéka, hogy keresetét a kártyaasztal mellett szerzi meg, akkor bizony munkaként kell tekintenie a játékra, s mint minden munka esetében, itt is csak akkor juthatunk előrébb, ha folyamatosan képezzük magunkat.

sxc.huTanulni, tanulni, tanulni. Lenin értette a lényeget. Olyat tudott mondani, amit generációkon keresztül idéztek apák a fiaiknak, politikai hovatartozásuktól függetlenül, sőt, e mondat hallatán megannyi kocsmapultba lustult naplopó is elismerően bólogat: “jól mondod, azt kellett volna."

Ezek az urak sokszor hajlamosak inkább egy bő háromszáz évvel korábban élt gróf mondatával összekacsintani, ami - bár kiragadják csupán -úgy végződik, hogy pénz, pénz, pénz.

Talán nem árulunk el nagy titkot vele, hogy a két bölcsesség között van összefüggés. Ha a mindennapi életben, munkaerőpiac zeg-zugaiban nem is feltétlenül találunk kőbevésett arányosságot (igazságot, ha úgy tetszik), azért a tétel - Tanulj, hogy keress! - érvényességét nem kell különösebben bizonygatni.

Különös, hogy legtöbbször pont a pókerasztal felett görnyedők nem látják be ezt. Pedig, szerencse ide, szerencse oda, ez a gondolat talán sehol máshol nem állja meg olyan világosan a helyét, mint egy olyan játékban, ahol törvényszerű, hogy hosszú távon, eredményesség kérdésében, szinte kizárólag a posztóhoz cipelt tudás dönt.

A fenti ellentmondásra persze nem nehéz magyarázatot találni. A legkézenfekvőbb, ha az emberi természetre, vagy egy tömegesen előforduló jellemhibára mutogatunk: egyesek a pókerrel főnöktől és időbeosztástól mentes megélhetést választanak, ami lustaságuknak köszönhetően ugyan sikertelen próbálkozás marad; de csak a valóságban! Látszólag, főleg mikor a szerencse a hónuk alá nyúl, talán szépreményű profit látnak a tükörben. Ha meg éppen nem nyúl, akkor - adja magát a megoldás - még mindig lehet a szerencsére, vagy a kedvezőtlen időzítésre, vagy akár az ellenfél szemszínére is fogni, hogy nem jön ki a lépés.

De mégis, hogy lehet, hogy az ilyen gondolkodású játékosok természetellenesen sokan vannak? Ha belegondolunk, nem múlik el nap úgy, hogy ne látnánk rosszabbnál rosszabb döntéseket, és ne hallanánk ostobábbnál ostobább magyarázatokat? Nem is a kezdőktől, hanem olyanoktól, akik számára már bőven megadatott az idő, hogy felismerjék, ha nem is ők a legjobbak, de azért az amatőrökre jellemző szarvashibákat már nem kell számukra elmagyarázni. Azért is érthetetlen ezen játékosok jelenléte, mivel ők feltehetőleg már nem egyszer szembesültek rossz húzásaik drága következményeivel. Akik már annyi értetlenkedő szemöldökráncolást láttak, amennyit egy zavarba ejtő délutáni talkshow is csak két hét alatt könyvelhet el.

Ezek, az önbizalom terén jól eleresztett kártyások vajon ennyire hisznek saját játékukban? Rendben, ez végül is természetes. Szinte minden valamire való játékos hisz abban, hogy jó, sokuk abban, hogy pokolian jó, az okosabbja pedig abban, hogy minden nappal jobb lehet. Talán pont itt lehet a kutya elásva! A javulás mikéntjét ugyanis már ez utóbbi csoport tagjai sem feltétlenül boncolgatják. Csupán bíznak benne, hogy pusztán azzal, hogy órákat töltenek a pókerasztal mellett, már rájuk ragad a siker kulcsát jelentő tudás.

DeluxePóker a Facebook-on
1. Szerencse vagy tudás?
2. Akik félreértik a játékot

Szerző: tho Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Értékelje a cikket: Szavazat (4)

Hozzászólások - 0 hozzászólás

Szóljon hozzá:

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma?

Hozzászólások - 0 hozzászólás