A világ leghosszabb pókerjátszmája

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

A világ leghosszabb pókerjátszmája közel nyolc és fél évig tartott, Tombstone városában, Wyatt Earp és Doc Holiday társaságában. Mesék a kriptából.

Tombstone. Aranyásók, pisztolyhősök, kurtizánok és hamiskártyások melegágya. A vadnyugat legveszélyesebb települése, az elhagyatottan is rettegett, állítólag kísértetjárta városka számtalan érdekes legenda mellett, otthont adott a világ leghosszabb pókerpartijának. Nem tévedés, a feljegyzések szerint 8 évig, 5 hónapig és 3 napig tartott.



A városka történelme az 1870-es évekig nyúlik vissza, amikor egy kalandvágyó aranyásó, Ed Schieffelin kiszemelt magának egy biztató küllemű sziklás területet. "Jó lelőhelynek ígérkezik" - gondolkodott hangosan a legenda szerint, mire az egyik közelben állomásozó katona felhorkant: "Csak a saját sírkövedet találod azok között a hegyek között."

Ed az intést figyelmen kívül hagyva, nem törődött az akkori apacs indián fenyegetéssel, és a következő évben, egészen pontosan 1878 februárjában úgy döntött, csak azért is szerencsét próbál. Nemsokára sikerrel járt és az általa talált ezüstlelőhelyről származó minták meggyőzték a környékbeli befektetőket, decemberre már postaszolgálat is működött az újonnan nyitott tárna mellett. A katona figyelmeztetése nyomán Tombstone vagyis sírkő, kriptakő lett a kicsiny település neve, ami igen gyorsan terjeszkedett.


Olyannyira, hogy 1879-ben a híres békebíró, az általunk már emlegetett Wyatt Earp is a városba költözött, hogy a fivére által felügyelt városkában jól jövedelmező vállalkozásba kezdjen: szerencsejáték-szalont nyitott, ahol később legjobb barátja, Doc Holiday is munkához látott. A kor egyik legismertebb pisztolyhőse, és kártyása jó darabig faro osztóként dolgozott a környéken.

Nem sokkal ezután, 1881-ben megnyitotta kapuit, a korabeli New York Times szerint csak a legvadabb szórakozóhelyként aposztrofált Bird Cage Theater, amely második végleges nevét, a szórakoztató hölgyszemélyzet fellépőhelyéül szolgáló, plafonról lógó hatalmas ketrecekről kapta. A "színház" éjjel-nappal üzemelt, míg szolgáltatásai, a korabeli igényekhez mérten folyamatosan bővültek.

Így történhetett, hogy a Bird Cage alagsorában tágas bűnbarlangot rendeztek be, melynek egyik, mondhatni exkluzív asztalánál nagytétű, minimum 1 000 dollár beülővel kezdődő pókerjátszma folyt.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen nem egy érdekes történet, és szájhagyomány útján terjedő legenda maradt ránk a Bird Cage idejéből! A később felvásárolt és turistalátványossággá alakított színház a mai napig több, mint 140 pisztolygolyó nyomát őrzi, falai közt pedig szerény becslésekkel is legalább 26 kalandvágyó férfi vesztette életét.

Hasonló szomorú események előszobájában járt egyszer Johnny Ringo, a törvényen kívüli cowboyok egyik villámkezű bajkeverője is, mikor riválisa, a fogorvosból szerencsevadásszá szegődött Doc Holiday leszólította. "Van kedved faro-t játszani? Ez a legfelkapottabb játék a városban."




A faro nevű - leginkább a rulett és a balckjack szerelemgyerekeként számon tartott - vadnyugati szerencsejátékról még egy későbbi cikkünkben lesz szó, ezúttal elég, ha annyit jegyzünk meg, köztudott volt, hogy a játékban használt korabeli osztódoboz egy Holidayhoz hasonló, ügyes osztó kezében több, mint alkalmas eszköz a csaláshoz.

Így a finom szurkálódást is nehezen viselő Ringo, aki aznapra már végleg a pohár mélyén hagyta a humorát, dülöngélve a pisztolyhőshöz fordult. Elővette a hétköznapokban szél ellen használt, ám a vadnyugaton egy a párbajkesztyű szimbolikus szerepét betöltő kendőjét, majd felé dobta. "Van kedved felvenni a kendőm? Ez a leghalálosabb játék a városban."

Holiday persze - szokásos illuminált állapotában - nem hátrált volna meg a kihívástól, de a helyi Bill Brocius még idejében közbelépett: "Hagy Doc, túl sokat ivott." - kérlelte, mire az ifjú kártyazsonglőr megvetően riposztozott: "Ugyan már! Egész nap nem tudna annyit inni, mint én délelőtt tízig." - ezzel távozott, vagy egy évvel késleltetve kettejük összecsapását. Végül Ringo alulmaradt, bár egyes források szerint halálát nem Holiday, hanem Earp okozta.

Mindenesetre a korábban már említett, több, mint nyolc éven keresztül éjjel-nappal zajló kártyacsatában még mindhárman kivették a részüket. Adolph Busch, George Randolph Hearst, Diamond Jim Brady, vagy Bat Masterson szintén gyakori vendégnek számítottak a külön erre a célra fenntartott asztalnál, mely feltehetően szép kis hasznos hozott a Bird Cage üzemeltetőinek. A közel nyolc és fél év alatt, becslések szerint több tízmillió dollár cserélt gazdát itt, ami a kor árfolyamait és a színház tíz százalékos sápját figyelembe véve igen figyelemre méltó összeg.

A pénz azonban tovavándorolt, a bűnbarlang végül 1889-ben bezárt, és 1935-ig nem is nyitott ki. Így mára már csak a suttogva emlegetett kísértethistóriák, a hamiskártyások pisztolypárbajainak nyomai, és persze a szépen felújított környezet, valamint a csodával határos módon szinte teljes egészében megmaradt színházi berendezés emlékeztetett a legendás vadnyugati évekre.

Aki szeretne bepillantást nyerni a vadnyugat aranykorának egy kicsiny, ám fontos szegletébe, ha teheti, mindenképpen látogasson el az arizonai kisvárosba, vagy nézze meg a vonatkozó, kissé pontatlan, ám így is élvezhető Tombstone című filmet!

Egy rövid kedvcsináló a mozihoz, Doc Holiay szerepében Val Kilmer:


 

DeluxePóker a Facebook-on

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Értékelje a cikket: Szavazat (4.86)

Korábbi cikkek

Hozzászólások - 0 hozzászólás

Szóljon hozzá:

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma?

Hozzászólások - 0 hozzászólás