A póker mint versenysport

Szerző: Deluxe Póker Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Ha valaki azt gondolja, hogy a póker pusztán kártyajáték, valószínűleg még nem jutott el a versenyek későbbi szakaszába. Az alábbiakban egy kosárlabdázóból profi játékossá avanzsáló fiatalember hasonlítja össze a labda-, és a kártyajátékot.

Creative CommonsNenad Medics az idei World Series of Poker (WSOP) 10 000 dolláros nevezési díjú pot-limit hold’em versenyén szerezte meg élete első karkötőjét, emellett a Team Full Tilt tagjaként publikál stratégiai kérdésekről. Az alábbiakban az ő gondolatai következnek a póker és a sport szoros viszonyáról.

Korábban a University of Waterloo kosárlabdacsapatában játszottam, így könnyen össze tudom hasonlítani a WSOP-verseny döntő asztalán, illetve a rájátszás meccsein érzett nyomást - írja a mindössze 25 esztendős bajnok. Ilyen esetekben elég egyetlen apró hiba és az aranyérem egy szempillantás alatt kicsúszik az ember kezéből, a második helyezettekre pedig ritkán emlékszik a történelem.

Már az atmoszféra is hasonló, egy kosármeccsen és egy pókerversenyen is ugyanúgy ott a közönség, a reflektorok és a kamerák, ilyenkor az ember érzékei kiéleződnek. Ebben rejlik a csapda is, ugyanis, ha hagyjuk, hogy bármi elvonja a figyelmünket, elég pár pillanat kihagyás és máris az "öltözőből" szemlélhetjük a további eseményeket.

A profik, akik már voltak hasonló helyzetben - akár a kosárcsarnokról, akár a zöld posztóról beszélünk - tudják, hogy egy ilyen atmoszférában a győzelem kulcsa abban rejlik, hogy az előttünk álló feladatra koncentrálunk és minden egyéb körülményt kizárunk a tudatunkból. Kamerák? Hangos drukkerek? Felejtsük el őket! Leszegett fejjel koncentráljunk a célra és a többi már menni fog magától.

A többi sporthoz képest azonban a pókerben adódik még egy tényező, amelyet meg kell tanulni kezelni. Ez pedig pénz-faktor, amely akár egyetlen díjazási kategória különbség esetén is több száz, vagy akár több ezer dollárt is jelenthet. Az olyan játékosok számára, akik még nem jutottak messzebbre egy-egy nagyobb versenyen, sokszor a megnyerhető összeg gondolata is legalább annyira zavaró tud lenni, mint egy reflektor, vagy egy kamera. Ahhoz, hogy nyerni tudjunk ezen a szinten, csak egyetlen dologra koncentrálhatunk. Számomra ez a dolog a végső győzelem.

Egy-egy versenyt két markánsan eltérő részre osztani: azokra a helyezésekre, amelyekért már fizetnek a játékosnak (ITM - in the money) és azokra, amelyekért még nem. Mielőtt bebiztosítanánk a "fizetős" helyünket, koncentráljunk arra, hogy minél több zsetont össze tudjunk gyűjteni és olyan helyzetbe hozhassuk magunkat, ahonnan a győzelem sem elképzelhetetlen. Ha már bekerültünk a pénzes helyek egyikére, az első helyezésért kell küzdenünk. Számomra - és sok profi játékos számára - egy verseny addig el sem kezdődik igazán, amíg még nem a fizetős helyekért megy a harc. Ilyenkor kell csak igazán koncentrálni, hogy a legokosabb, hosszú távon jövedelmező döntést tudjuk meghozni, ugyanis csak így maximalizálhatjuk esélyeinket a győzelemre.

Az idei World Series of Poker világbajnokságon volt egy leosztás, amely remekül illusztrálja a fenti gondolatokat. Már csak négyen ültünk a döntő asztalnál, itt pedig több mint félmillió dollár volt a differencia az első és a negyedik hely között. Az egyik partiban ketten maradtunk Andy Bloch-kal. Kézbe kapott 7-es párral indultam harcba, a flopon pedig két dáma és egy 3-as (Q,Q, 3) érkezett. Az utánam lévő pozícióban ülve Andy a kassza összegével emelt. Bár nem tudtam milyen lapjai vannak, de úgy gondoltam, hogy magasabb lapjai (overcard), vagy színhúzója van. Bár a hetes párom a dámákkal egész jó kéznek tűnt, gyakorlatilag az összes zsetonomat kockára kellett volna tennem egy coinflip helyzetben, vagyis akár pénzfeldobással is eldönthettük volna. Nem akartam belelovallni magam a helyzetbe, ezért inkább eldobtam a lapjaimat, s új lehetőség után néztem, hogy begyűjtsem a méretes kasszát.

Miért volt ez jó döntés? Egyrészt azért, mert jelentős mennyiségű zseton volt még előttem, s ezért nem kötődtem a kasszához. Igaz ugyan, hogy Andynek valamennyit ki kellett fizetnem, de még így is nyugodtan dobhattam és továbbra is nekem volt a második legtöbb zsetonom az asztalnál. Ennél is lényegesebb, hogy még ha a flopon erősebb is volt a kezem Andy-énél, azon lapok, amiket gyanítottam a kezében, 13 olyan kártya (out) jöhetett még, amellyel megerősödnek a lapjai. Ez pedig közel 40 százalékos valószínűséggel bekövetkezett volna. Ha csak megadtam volna, komolyan kockáztattam volna a versenyben maradásomat, ezért a dobás bizonyult a legjobb hosszú távú döntésnek.

Persze lett volna kedvem hőst játszani a barátaim, a családom és az ESPN tévétársaság kamerái előtt, s ha bejött volna a lapom, biztos, hogy bekerültem volna vele jó pár összefoglalóba. Ezeket a gondolatokat azonban igyekeztem kizárni a tudatomból és az előttem álló célra - vagyis a verseny megnyerésére - koncentráltam. Mivel ragaszkodtam a korábban lefektetett irányelveimhez, képes voltam minimalizálni a veszteségeimet és továbblépni a következő leosztásra.

A végeredmény igazolta, hogy jól döntöttem, amikor a rövid távú nyereségért nem kockáztattam, így végül le tudtam győzni Andy-t később, s megszerezhettem első WSOP-karkötőmet. Ez pedig többet ér mint néhány perc csillogás a tévé képernyőjén.

Nenad Medic
Team Full Tilt
 

DeluxePóker a Facebook-on

Szerző: Deluxe Póker Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Értékelje a cikket: Szavazat (5)

Hozzászólások - 0 hozzászólás

Szóljon hozzá:

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma?

Hozzászólások - 0 hozzászólás