Hogyan játsszunk? (II. rész)

Szerző: tho Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Ha barátainkkal ülünk asztalhoz, ritkán érnek minket meglepetések. Ismerjük egymás játékát, gondolkodását, fogásait, így viszonylag jó közelítéssel tudjuk kiválasztani a helyes ajtót, egy-egy nehéz döntés előszobájában. De mi a helyzet az ismeretlenekkel?

Lidó Pókeriskola

Ha még csak most ismerkedsz a pókerrel, a Lidó Pókeriskolában  elsajátíthatod az első lépéseket. Klikkelj a Kezdőknek  szekcióra!

Ha már rutinos játékos vagy, a Haladóknak szánt részben további stratégiákat, taktikákat tanulhatsz meg, hogy még sikeresebb lehess az asztal mellett!

Ha barátainkkal ülünk asztalhoz, ritkán érnek minket meglepetések. Ismerjük egymás játékát, gondolkodását, fogásait, így viszonylag jó közelítéssel tudjuk kiválasztani a helyes ajtót, egy-egy nehéz döntés előszobájában. De mi a helyzet az ismeretlenekkel? Cikkünk első részében a  megfelelő magatartás kérdéseit boncolgattuk, most pedig ellenfeleinket próbáljuk felmérni.

A lényeg, hogy az első egy órában játszunk alapstílusunktól függetlenül szuperfeszes, néha passzív játékot. Így ha elérkezetnek látjuk az időt könnyebb lesz erős kezet reprezentálnunk, mégis aktivitást kicsikarnunk: elvégre sokan szeretik információszerzés céljából megnézni az új résztvevő lapjait. Ügyeljünk rá, hogy az első egy-két alkalommal - mikor még működnek ellenfeleink ilyen irányú feltétlen reflexei, és nem csapnak saját kezükre - ne ússzák meg olcsón! Csak erős lapokkal lendüljünk támadásba, alapozzunk meg némi tiszteletet, mutassunk be legalább egy verhetetlen kezet.

Mire elkönyveltek bennünket megbízható, konzervatív játékosnak, már el is kezdhetünk megszokott stílusunkban játszani. Akár lazábban is, de kellően agresszíven (persze ha a szituáció megengedi), hasonló helyzetekben pedig lehetőleg gyakran variáljuk a lehetséges helyes döntéseket!

Mivel ez az egyszerű játékstílus nem jár különösebb erőfeszítéssel, rengeteg időnk marad a megfigyelésre. A többiek egy óra elteltével már “bemelegedett" játékot fognak bemutatni, néha olyan fajta önkéntelen automatizmussal, amiből a leghitelesebb információkhoz juthatunk.

A legfontosabb kérdések, melyekre az első óra végére meg kell találnunk a válaszokat: Ki ismer kit? Ki kivel milyen viszonban van? Kiket tisztel leginkább az asztal?  Van-e egyértelmű “kapitánya" az asztalnak? Akik ismerik egymást, hoznak-e első látásra furcsa, “readből", más játékosok megfigyeléséből adódó döntéseket? Megalapozottak ezek? Tesznek-e le feltételehetően nagy kezeket, vagy hitetlenkedve hajszolják ismerősüket? Kinek mennyire számít az asztalon lévő tét? Van olyan, aki láthatólag rosszul mérte fel az asztalt, és kényelmetlenül érzi magát? Van, akit zavar már a tét nagysága is? Van, aki könnyedén szórja a pénzt, húzólapokat üldözve? Kinek milyen mértékben ingadozik a zsetonkészlete és mennyire van ehhez látszólag hozzászokva? Ki viseli nehezen a vereséget?

Ne felejtsük el: ez az utolsó, még viszonylag olcsó lehetőségünk, hogy rájöjjünk, nem a nekünk való asztalhoz ültünk! Ha nem találunk egy óra után sok lehetőséget és néhány könnyű fogást, nyugodtan keressünk tovább! Ott lesz az valahol, talán már a terem másik végében!

Röviden: morzsákat kell szereznünk a többi játékos tapasztalataiból. Tudnunk kell, hogyan reagál A, B, C vagy D, ha E-vel konfrontálódunk és fordítva! Ha nehezünkre esik mindenki megfigyelése, akkor kezdjük csak a melletünk ülőkkel, szem előtt tartva a legveszélyesebbnek tűnő játékost is, és haladjunk szép sorjában! Döntsük el előre, - figyelembe véve persze a zsetonkészletek nagyságát, és a pozíciókat is - kivel milyen szituációba szeretnénk bonyolódni, és főleg, hogy milyenbe nem! Meneküljünk, ha mégis ilyenbe sodródnánk!

Valójában egy ismeretlen asztal esetében, egy bonyolult kapcsolati háló tövébe, egy információmorzsákkal teleszórt viszonyrendszer közepére ülünk le, ahol mindenki mindenkire szerepet oszt. A végcél egyszerű: minél világosabban lássuk át a kiindulási helyzetet és minél jobban kövessük nyomon, és tudjuk előre kikövetkeztetni annak alakulását. Ha ellenfeleink ránk rossz szerepet osztottak, máris nyert ügyünk van. Ha minden egyebet jól csinálunk, később “előléptetnek" minket, óvatosabbak, felkészültebbek lesznek. Ez viszont hosszú órákba is telhet, s ezalatt egy kis szerencsével könnyen megszedhetjük magunkat.

Mezősi Tamás 

DeluxePóker a Facebook-on

Szerző: tho Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Értékelje a cikket: Szavazat (5)

Hozzászólások - 0 hozzászólás

Szóljon hozzá:

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma?

Hozzászólások - 0 hozzászólás