Szerencsejátékos sztereotípiák

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Az ember, minden más élőlényhez hasonlóan, szükségletekkel jön a világra. Sőt, - a modern kori alkotmányok tézisei szerint - azok már a jövés előtt jelenkeznek. Kézenfogva hűtőhöz kísérnek, asztalhoz ültetnek, betakargatnak minket, alkalomadtán pedig felhajtják az ülőkét. Elvégre szomjasak, álmosak, anyagcserére éhesek vagyunk mindnyájan.

Az ember, minden más élőlényhez hasonlóan, szükségletekkel jön a világra. Sőt, - a modern kori alkotmányok tézisei szerint - azok már a jövés előtt jelenkeznek. Kézenfogva hűtőhöz kísérnek, asztalhoz ültetnek, betakargatnak minket, alkalomadtán pedig felhajtják az ülőkét. Elvégre szomjasak, álmosak, agyagcserére éhesek vagyunk mindnyájan.

Van azonban feltétlen szükségleteinken kívül egy másik buborék, mely kellő fénynél szivárványos metszetet alkot a fentiekkel. Egyes arcszőrzetre, kardigánra és könnyű diplomára vágyó fiatalok gyakran egész hivatásukat - praxisukat, ahogy szemüvegtörlés mellett az ilyesmit emlegetni szokás - szentelik kutatására, és a köznyelvben csak káros szenvedélyekként emlegetik őket.

Ők a pótcselekvéseket kényszerbetegségként, az alkoholizmust inadekvát öngyógyításként, a kezdő dohányost orálisan fixált tinédzserként szeretik látni. Pókeresben szerencsejátékost, kártyaasztal közelében játékszenvedélyt szimatolnak. És könnyen lehet, hogy igazuk van.

Talán csakugyan egészségtelen dolog akár csak rövidtávú életszínvonalunk kockára tétele egy nem teljes információjú játékban. Talán minden esetben lelki függőséghez vezet. Talán tényleg mindegyikünk szenvedélybeteg is egy kicsit. Nem túl szexi, nem igaz?

De akkor miért nem sajnáljuk a posztó felett görnyedő milliókat? Miért nem rohanunk orvoshoz tükörképünk láttán? Miért vagyunk még soszor büszkék is eredményeinkre, és a közegre, melyben elértük? Miért értékeljük néha többre az okos játékkal megszerzett bankjegyeket, mint a havi güri után átutalt munkabért?

Csak a játékszenvedéyünk semlegesítő reflexe lenne ez? Hasonló a dohányos, “inkább köhögök, mint stresszelek" típusú hárításához? Én nem hiszem, hogy csak erről lenne szó.
Az persze a fentiekbből belátható, hogy az élmény forrása nem a potenciális anyagi növekedés. A pénz - mint minden, csak szocializációval megérthető kategória - sokkal mesterségesebb értékmérő annál, hogy komolyabb hatást gyakoroljon ösztönlényünkre. A kulcs sokkal inkább a velünk született versenyszellemben keresendő. Az efféle játék, ha úgy tetszik az énkép szükséglete, megmérettetés, ahol ha a szerencse kellő szerepet kap, látszólag mindenki egyenlő eséllyel indul.

Itt a győzelem már önmagában kielégítő...rövid távon. Aztán középtávon ez a szükséglet már általánosításon és viszonyításon alapul. Célunk, hogy általában eredményesebbek legyünk ellenfeleinknél. Énképünknek az azonban sokszor még mindig kevés, ha bizonyos embereknél jobbak vagyunk. Hosszútávon nagyobb terveink vannak, amik önmegvalósításunk egy képzeletbeli, végső állomása felé terelnek minket, melynek már a kijelölése sem egyszerű feladat. Itt jön képbe a mintakeresés.

Mintakeresés dolgában - legyen szó az élet bármely területéről - szinte határtalanok a lehetőségeink. Szüleink, barátaink, munkatársaink és szerzett ismereteink egyaránt kapaszkodót jelenthetnek, a verhetetlen biztosítókötél azonban mégiscsak a minket körülvevő vizuális kultúra. Ebből az ász magast mozinak hívjuk.

Creative CommonsAzonban míg Clint Estwood, vagy Humphrey Bogart filmjei a dohányzást kellemetlennek tartók vitorláiból csupán évtizedekre fogták ki a kellő szelet, addig Hollywood a pókeriparnak nem, hogy a hóna alá nyúlt, de szerethetőre formálta, lebetonozta és piedesztálra is emelte azt. Az utóbbi évek tévés közvetítései ennél is tovább mentek: a pókert sporttá, valóságshowvá, életstílussá maszkírozták, így a hasonlatnál maradva, a Szabadság szobor visszafogott nőalakja sem érhet már fel hozzá... Legfeljebb az ülepéig. Ez már jobban hangzik, nem igaz?

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen érdemes a kezdetektől számba venni, hány érdekes történet, tragikus hős és elvesztett élet-halál parti kellett ahhoz, hogy a megtört, léhűtő szerencsejátékos karikatúrája, egy a világot zsebében hordó, vonzó férfivá érjen.

Folytatása következik...

Mezősi Tamás

DeluxePóker a Facebook-on

Szerző: Mezősi Tamás Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Értékelje a cikket:

Hozzászólások - 1 hozzászólás

Szóljon hozzá:

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma?

Hozzászólások - 1 hozzászólás

Ezekhiel 2008. július 09. szerda, 16:45

Jó cikk.
Ahogy Karl "Papa" Wallenda mondta volt (pontosan):
"Life is being on the wire, everything else is just waiting."
(Én a drótkötélen élek, a többi csak várakozás.)

Gondolom a folytatásban helyet kap a Rounders is...