Miért mehet rá a gatyád a pókerre?

Szerző: tho Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Van aki ódzkodik attól, hogy pénzben játsszon. Pedig a pókernek másként nincs értelme.

Van a pókernek két érdekes tétele, melyek látszólag ellentmondásosak. Az egyiket egyszerűen úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a póker elengedhetetlen eszköze a pénz. A másikat meg úgy, hogy a póker közben egyátalán nem számít a pénz. Hogy miért igazak ezek és mitől tud mindkettő egyszerre érvényesülni? Erre is van magyarázat. Válasszunk hozzá frappáns allegóriát, nevezzük ezt a póker relativitáselméletének!

Az első tétel érvényességét nem is kell annyira bizonygatnunk, elég hozzá leszögeznünk, hogy a játék kódolt része a fogadás. A fogadás pedig tulajdonképpen nem más, mint tétszabás egy ismeretlen bekövetkeztére, annak valószínűsége alapján. Röviden, az esélyek értékalapú leképezése. Értékmérőnek kézenfekvő pénzt használni, elvégre pontosan erre találták ki.

Felmerülhet persze egyesekben, hogy miért ne lehetne játszani a pókert mondjuk pusztán szórakozásból, a nyerés élvezetéért, zsetonokkal vagy játékpénzzel? Erre igen egyszerű a válasz: a "nyerés" vagy a "szórakozás" szükségszerűen relatív értéktartalmú fogalmak, míg egy egység pénz, dinamikus szemléletben, már adott vásárlóerőként, vagyis abszolút értékmérőként jelenik meg, és csak később relativizálódik a társadalmi valóság kölcsönhatásaiban. Egyszerűbben fogalmazva, a Gazdálkodj okosanban szobabútort, a Capitalyban meg az Andrássy utat is megvehettük a papírfecnikkel, de pókerben ugyan mit vehetnénk piros zsetonjainkkal? A kasszát biztosan nem, néhány műanyagdarab ugyanis önmagában nem túl elrettentő. Ellenfeleink döntését sem befolyásolja éppen hatásosabban, mint egy magabiztosan előadott figyelmeztetés: "Ne szórakozz velem, mert öt koronggal is védem a lapom! Dobj inkább most, mert a következő utcán már tízért kapsz csak szabadlapot!" Ugye, hogy ez így nem túl meggyőző?

Az illető természetesen tenni fog rá, hogy mit mondunk és hogyan bohóckodunk a zsetonokkal, amíg nincs a dolgon vesztenivalója. Néhány szélsőséges példától eltekintve, a legtöbbeknek a győzelem önmagában nem elég fontos ahhoz, hogy megfontoltan játszanak, ha döntéseiknek ezen túl, tulajdonképpen nincs tétje. A csocsót, a ping-pongot vagy még a sznúkert is lehet pénz nélkül játszani. A játék önmagában is megállja a helyét, hiszen sehol nincs az a szabályokban, hogy a feleknek licitálni kellene a szerváért vagy a golyók belökéséért.

Ott a következmény is lehet pusztán a nyerés vagy a vesztés. De amikor valaki a pókerben esélyeket számol, nem csak azt nézi, hogy a pakliban maradt lapok alapján, mennyi sansza lesz a legjobb kézre, hanem azt is, hogy ezzel a sansszal megéri e tovább játszania a bent lévő összegért. Egy valamirevaló játékos a parti végéig tervez, és feltételes banki esélyben gondolkodik. Ha megfelelően játszik, neki kedvező döntésekre kényszerítheti ellenfelét. Ha azonban a szolgálatában álló értékmérőt babra cseréljük, az olyan, mintha lenyúlnánk egy katona munícióját és banánnal küldenénk háborúba. Az ütésben álló királyt sem csak figyelmeztetjük a "sakk"-ra, hanem bizony döntésre is bírjuk: vagy segítségért kiállt, és bebújik az asszony szoknyája mögé, vagy szégyen-szemre elkotródik a kérdéses mezőről.

A póker pont attól működik, hogy az ember tudja, van lehetősége befolyásolni az elvileg kiszámíthatatlan és tőle független történések következményeit. Ha nem befolyásolhatná őket, akkor nem lenne jelentőségük, akkor az emberi tényező akár ki is veszhetne a játékból. A pénz tehát életet lehel a szabályokba azzal, hogy pontosan mérlegelhető támpontokat ad a döntésekhez.

Itt azonban el is érkezünk a bevezetőben említett másik tételhez, miszerint a pókerben nem számít a pénz. Ezt azért állíthatjuk, mert miután törvényes fizetőeszközünket zsetonokká váltottuk, a pénz egyik fontos tulajdonsága elvész számunkra. Bár tudjuk, hogy hozzávetőlegesen mekkora értékben fogadunk, nagy hiba lenne ezután is forintosítani a téteket.

A parti "értékét" ugyanis még az asztalhoz ülés előtt határozzuk meg, saját igényeinkhez mérten. Innentől pedig már mindegy, hogy egy hívás 500 vagy 5000 forint, a lényeg, hogy hány nagyvak, a flop után pedig, hogy milyen arányban viszonyul a pot méretéhez és saját kasszánkhoz.

A póker relativitáselméletében tehát, az érték a kulcsszó. Míg az asztaltól távol vagyonunkat fizetőképességéhez mérten ruházzuk fel értékkel, addig játék közben, fogadási potenciája adja meg azt. Napközben tudjuk, hogy fizetésünk hány számlára, hány üveg borra vagy partira elég. Este az asztalnál, teljes vagyonunk - még a visszavásárlás lehetőségével is - előttünk áll tornyokban, és csak az számít, hogy hány vaknyi emelés, mekkora visszahívás telik belőle.

Az érték - mint a fénysebesség az ismert egyenletben - tehát "mindkét világban" állandó, csak az nem mindegy, hogy fénysebességgel haladunk, vagy egy fénysebességgel haladó vonatban haladunk.

Mezősi Tamás

DeluxePóker a Facebook-on

Szerző: tho Eszközök Betűméret növelése Betűméret csökkentése Cikk küldése e-mailben Betűméret növelése

Értékelje a cikket: Szavazat (4.8)

Hozzászólások - 0 hozzászólás

Szóljon hozzá:

Név:

Kötelező

E-mail:

Kötelező, nem jelenik meg

Hozzászólás:
Milyen nap van ma?

Hozzászólások - 0 hozzászólás